Időzavar...

A cím több szempotból is találó, büszke vagyok magamra. Egyrészt a szokásosnál is csapongóbb lesz ez a post, másrészt némi tapsztalatot már bátran hagyományozhatok az utókorra: Írjatok időben blogot, különben tompulnak az emlékek, hatások, érzések és már nem lesz "igazi"...
Ok, erre lehet azt mondani, h a leülepedett dolgok reálisabbak, de amikor én lelkesen promotálni akarok vmit pl, akkor nehéz újra rátaláni a feelingre, h jól át tudjam adni. Nade ennyit a hisztiről, inkább jöjjön a világ ahogy tamáska látta az elmúlt hetekben...

Etyek, Pincefesztivál. Először is mindenkivel akarok találkozni a 2008ason... ;) De tényleg. Én ugye alapból borbarát emberke vagyok, tehát nem nagyon mozgok kényelmetlenül egy olyan rendezvényen, ahol a helyiek mellett Egertől Villányig, Tokajtól Balatonfelvidékig jobbnál jobb pincészetek képviseltetik magukat, mindezt a megfelelő tájba illesztve és zenei kísérettel ellátva. Jó volt kiszakadni butapestből és otthon érezni magam hegyben, napsütésben, együtt örülni a munka gyümölcsének. Etyek gyönyörű (félek hamarosan tönkreteszik), egy afféle béke-sziget a főváros mellett, gondozott, varázsos falu, tudnak valamit, talán összefogni... Alaposan körbesétáltuk/fotóztam (előbb-utóbb majd a fickr-n), ha épp nincs pincefeszt akkor is jó kikapcs célpont. Este a Balázs Elemér Group koncert már csak hab volt... De milyen! (hallgassátok őket is, mer az jó...) Lehet, h ez így nagyon idealistarózsaszín, de tényleg el tudtam hinni, hogy most kivételesen nem a fogyasztói társadalom újabb nagy bizniszének közepében vagyok, hanem mosolygós emberek álltak mindenütt, akik örültek, mindegy, h a pult melyik oldalán álltak. Mi is szívesen adtuk ki a megfelelő összegeket kóstolópohárra, kóstolójegyre, megkaptam a pénzemért amit akartam, a vevő elégedetten távozik és megy jövőre is...

És majdnem ugyanezt írhatnám mégegyszer, ugyanis mivel megkezdődött a rettegett vizsgaidőszak gyorsan "hazamenekültem" egy kicsit. Ilyenkor meg persze, h Nagypapa látogatás, némi parasztmunkák (végre!), majd este gillparty Keresztszülőkkel, Unokatesókkal. Ritkán csinálunk ilyet, a nagy rohanás ugye, pedig jó dolog. Életem nagy kérdéseinek egyike, hogy is lehet egyensúlyt találni múlt és jövő között, mert baromi fontosnak tartom a Ngyszülők egszerű bölcsességét, élettapasztalatait, világlátását amikből szeretnék minél többet elsajátítani s továbbadni, ugyanakkor kénytelen vagyok haladni az egyetemen is, mert erre "kényszerít" a generációm... Nem tudom, ha rájöttem, megosztom. Két ló, egy alkatrész... meg azért van még pár tagja a "ménesnek" ;)


Nincs is jobb mint 8 kredit bebukása után egy jazZ koncert, pláne, ha eddig tökismeretlen csapatot sikerül felfedeznem. Szóval hölgyek-urak: SoulWhat! Fiatalok, fejlődőképesek, de nagyon tehetségesek és jól bánnak a kezükben/torkukban lévő zajkeltőkkel. A billentyűs tag zeneszerez is, ha ilyen a magyar utánpótlás akkor nem aggódom. Vettem gyorsan CDt is, akit érdekel, szívesen.

Rózsaszín felhőkből visszapottyanva vizsgaidőszak. Úh majd előbb-utóbb lesz új post, meg KÉPességek. Például, ha megint nem lesz kedvem tanulni... ;)