"Olyan korban élek,...

...mikor minden lakatosinas csúcsteljesítményekről ábrándozik, a versenypályán és a kórházban, a politikában és a vegykonyhában, minden mögött ott hallatszik a versenyóra ketyegése, valaki vagy valami figyeli az eredményeket, minden egyre mesterségesebben feszült, aggodalmasan túlhajtott... lehet az, hogy a szerelem is telítve van ezzel az aggodalommal, ezzel a becsvággyal, e különös, gyötrő szándékkal, s nem pásztorjáték többé, hanem a versenyjáték egy neme?"

Ma rámtalált Márai. Megint és nagyon. És persze váratlanul. Ez az ember egy igazi bölcs volt, egy zseni...

lll lll lll T-(FLASH)MOBile lll

Grafit

Aki súlyosbítja azt, ami amúgy is.

Silence please

(igen, saját fotó, a postnak meg amúgy nem sok értelme van, csak eszembe jutott, h kellene már írni és most így ez lett.)

Hátperszehogy illenék már írnom olyanról is, mint karácsony, szilvEszter, szülinap, meg úgy egyáltalán és különben is, de érjétek be annyival, hogy a legrosszabb is legalább jó volt még, szóval ha a vizsgaidőszakot nem nézzük, akkor elég boldog vagyok mostanság.
Ma meg, mivel az előzetes tervekkel ellentétben mégsem tudtam jóóó sokáig aludni és vonatjegyet hazafelé is csak az estire kaptam már, úgy döntöttem, hogy lopok magamnak egy hegyremenésnyi időt némi fotózással. Úh irány Normafa, meg az erdő, (végül) egyedül, napsütés hó, zoxigén és csend. Ez hiányzott már nagyon, egy idő után már arra is odafigyeltem hogyan lépkedek, mert a legnagyobb zaj a talpam alatt ropogó hó (jég) volt. Jó volt rácsodálkozni a téli természetre, hallgatni a madarakat és közben elgondolkodni a világ nagy dolgain... És most persze jöhet megint egy jó adag képlethalom, százoldalak, ésatöbbi, de azért szerintem menjetek hétvégén egy kicsit hegyre, vagy valahová, legalább egy picit...