A B C (3) D

Deszeretem én az ilyeneket! A zene alatta meg külön pirospont...

Happy Bird'sday!

Cseppet megkésve, de közben volt némi Húsvét, meg székhely oda-vissza, így most.

Szóval egy éves lett a pacsirta (meg az egyéb történetek is). Ennek valószínűleg semmi jelentősége nincs, de miért ne emlékezzünk meg róla, úh ez alakalomból itt némi játék, kicsit múltidézős jelleggel.

(törzsgárda előnyben :P)

Krtek

Olvastam ezt, úh most kaptok kisvakondot, jól! Nekem anno ez volt a kedvenc belőle (nem is értem miért...), még meg is van szépen keménytáblásban valahol egy dobozban, de ha hazamegyek lehet előkeresem és visszakerül a könyvespolcra.

(part 1-2)

Azt mutattam már...

..., hogy mit csinál két leendő mérnök (építő, közlek) a vizsgaidőszak közeledtével, karácsony előtt? Hát persze, hogy nem tanul, inkább elmegy az itt most nem reklámozandó gazdaságos áruházba, ahol a legkisebb is számít és vesz két rádiótávirányítású drifter autócskát. (Bence: Subaru Impreza WRX STi vs. Mitsubishi Lancer EVO IX, de nyilván látszik azért rajtuk...) Aztán persze, ha már homár, akkor hamar épül egy pálya is és kezdődhet a móka... Homo ludens. De mivel említettem volt, hogy mérnökökről van szó, ezért nyilván nem érik be az alap konstrukcióval, némi ötletelés miképp lehetne javítani kanyarodáson, tapadáson. Tamáska gyorsan barkácsol kicsit (széles befőttesgumi, kétoldalú ragasztó), s máris új dimenziók nyílnak meg. Természetszerűleg a függőség eluralkodik, bonyolódnak a pályák, lassítók, újabb lakótársak megfertőzése, miegyéb. Végül aztán távirányítók és autók a polcra, helyettük könyvek, példatárak. Tényleg jó rég nem játszottunk már, de ma leporoltunk mindent, szerintem lassan megint előkerülnek az elemek is... Egyesek szerint óvodás korunkban nem ült ilyen átélés és földöntúli boldogság az arcunkon... Lehet benne valami, de für alle Fälle, játszani mindig jó. Ja és persze természetesen LOL...!

Hello világ!

Noshát... Nagyjából egy hónapja nem írtam ide semmi említésre méltót, úh épp ideje pótolni. Nem, most kivételesen nem időhiány, inkább csak nem nagyon volt/van bennem semmi nagyvilággal közlendő. Meg közben rohamosan növekszik a pacsirta "lelkes olvasótábora", nem tudom kit mennyire érdekel mit csinált tamáska nagyapónál éppen a hétvégén. Mondjuk ez mindegy is, 50%ban az én blogom, tkp azt írok ide amit csak kedvem tartja, legfeljebb nem olvassa senki. Félreértés ne essék, továbbra is nagyon örülünk mindenkinek, sőt, kommenteknek főleg, inkább én gondolkodtam el, hogy mi az ami még idefér s mit akarok megtartani szűkebb plénumnak. Persze nem hiszem, hogy sokminden változna, de azért néha megér a webkettő egy elme-rengést...


Tegnap este szereztem projektort, s jól megnéztük a The Pursuit of Happyness -t. Nekem eddig még kimaradt, de nem is baj, most volt jó látnom, eléggé hatott rám. Nyilván rá lehet húzni egy újabb ámerikai idealista rózsaszín sablont is, de azért volt benne okosság. (rövid story, s némi kedvcsináló itten, tessék megnézni, aki még nem!) Beszélgettünk róla ma ebéd közben is, érdekes, hogy ugyan más oldalról megközelítve, de kb. ugyanarra asszociáltunk: motiváció/motiválatlanság, illetve ezek aktualitása globálisan, meg a saját kis világunkra nézve. Pedig tényleg minden a kezünkben, épp csak magunkat kellene hozzátenni (kicsit utalva fentebbre is, mekkora probléma, hogy mit írjak a blogomba, muhhaha...). Persze, vannak céljaink, teszünk is értük, de azért ha pl. mostanság magamba nézek valami furcsa közöny - vagy nem is tudom minek hívjam - uralkodik néha. Nem, atomanti nem veszett el, csak erősen szelektál. ;) Plakátot a koncertünkre nyilván SOS terveztem - de még milyen örömmel -, ellenben matek/mechanika példák dolgában már egész más a helyzet... Fontossági sorrend nyilván nem kérdéses. Tudom a céljaimat, azt is tudom, hogy ehhez mit kell(ene) megtennem, és mégis, valahogy elvész a motiváció, agynnyomja a nagy "BME-para". Ezáltal persze bukik a "többi" is, telnek a napok szokásosan, jönnek a hatások, új felfedezések, öröm, konfliktus, mindenféle, vegyesen - ugye cseppet sem ingerszegény környezetben mozgolódok -, de valahogy a végére mind egy nagy (látszólag) békés mocsárba süpped és a végére "kényelmetlen" lesz. (nem tudom normálisan megfogalmazni, én kérek elnézést) Valami változott a legutóbbi vizsgaidőszkaban, de lehet, hogy egyszerűen kevesebbett kellene gondolkodnom, és inkább tennem...


Ez most ilyen melankolikus lett, holnap (azaz már ma) írok mókásabbat, kimaradt azért itten egy pár dolog december-januárból, meg lesz meglepetés is. ;) Szóval a reklám után, csak itt csak önöknek...