Hello világ!

Noshát... Nagyjából egy hónapja nem írtam ide semmi említésre méltót, úh épp ideje pótolni. Nem, most kivételesen nem időhiány, inkább csak nem nagyon volt/van bennem semmi nagyvilággal közlendő. Meg közben rohamosan növekszik a pacsirta "lelkes olvasótábora", nem tudom kit mennyire érdekel mit csinált tamáska nagyapónál éppen a hétvégén. Mondjuk ez mindegy is, 50%ban az én blogom, tkp azt írok ide amit csak kedvem tartja, legfeljebb nem olvassa senki. Félreértés ne essék, továbbra is nagyon örülünk mindenkinek, sőt, kommenteknek főleg, inkább én gondolkodtam el, hogy mi az ami még idefér s mit akarok megtartani szűkebb plénumnak. Persze nem hiszem, hogy sokminden változna, de azért néha megér a webkettő egy elme-rengést...


Tegnap este szereztem projektort, s jól megnéztük a The Pursuit of Happyness -t. Nekem eddig még kimaradt, de nem is baj, most volt jó látnom, eléggé hatott rám. Nyilván rá lehet húzni egy újabb ámerikai idealista rózsaszín sablont is, de azért volt benne okosság. (rövid story, s némi kedvcsináló itten, tessék megnézni, aki még nem!) Beszélgettünk róla ma ebéd közben is, érdekes, hogy ugyan más oldalról megközelítve, de kb. ugyanarra asszociáltunk: motiváció/motiválatlanság, illetve ezek aktualitása globálisan, meg a saját kis világunkra nézve. Pedig tényleg minden a kezünkben, épp csak magunkat kellene hozzátenni (kicsit utalva fentebbre is, mekkora probléma, hogy mit írjak a blogomba, muhhaha...). Persze, vannak céljaink, teszünk is értük, de azért ha pl. mostanság magamba nézek valami furcsa közöny - vagy nem is tudom minek hívjam - uralkodik néha. Nem, atomanti nem veszett el, csak erősen szelektál. ;) Plakátot a koncertünkre nyilván SOS terveztem - de még milyen örömmel -, ellenben matek/mechanika példák dolgában már egész más a helyzet... Fontossági sorrend nyilván nem kérdéses. Tudom a céljaimat, azt is tudom, hogy ehhez mit kell(ene) megtennem, és mégis, valahogy elvész a motiváció, agynnyomja a nagy "BME-para". Ezáltal persze bukik a "többi" is, telnek a napok szokásosan, jönnek a hatások, új felfedezések, öröm, konfliktus, mindenféle, vegyesen - ugye cseppet sem ingerszegény környezetben mozgolódok -, de valahogy a végére mind egy nagy (látszólag) békés mocsárba süpped és a végére "kényelmetlen" lesz. (nem tudom normálisan megfogalmazni, én kérek elnézést) Valami változott a legutóbbi vizsgaidőszkaban, de lehet, hogy egyszerűen kevesebbett kellene gondolkodnom, és inkább tennem...


Ez most ilyen melankolikus lett, holnap (azaz már ma) írok mókásabbat, kimaradt azért itten egy pár dolog december-januárból, meg lesz meglepetés is. ;) Szóval a reklám után, csak itt csak önöknek...