Hot town, summer in the city...

Igen, tényleg rég volt már új post. De jó okunk van "lustálkodni", Vero épp érik, jómagam meg próbálok talpon maradni vmi vizsgaidőszaknak nevezett önismerteti, moralizálós élethalálharcban. (csak én vagyok olyan looser, h ez mindig ilyen? valaki be tud számolni esetleg vidám, könnyed, hamarvégevan-os exam session-ról?) Nade mindegy, egy hét és így vagy úgy, de szabad ember leszek.

De addigis itt néhány változás, újabb szolgálati közlemény halom, vagy vmi ilyesmi... Például a blogger időközben megtanult magyarul, aminek nem tudom örüljek e, fura, pedig nem is bénák annyira a fordítások... Ez mondjuk titeket nem érint, vagy maximum közvetve... Viszont közben Vero szerzett kispajtást a pacsirtának, akit önkényesen Hippolytnak kereszteletem, lehet ám jól wasserba ugrasztani, meg halakkal tömni korlátlan mennyiségben, csak tessék, csak tessék! Aztán lett a jobbszélen még afféle - szándékaim szerint folyamatosan frissülő - linkajánlósdi. Előfordulhat az is, h a (majdnem)NapiJazZ sorozatot átköltöztetem ide a wiw üzenőfalról, de ha mégsem, akkoris kerül még némi zörej- s ritmushalom ide valamilyen formában. (nyugalom, az autókat megússzátok.) Lassan tehát afféle teljeskörű szorakoztatóportállá fejlődik a madárka, mindent a t. olvasóért. (akik ugyebár szorgalmasan írnak commenteket, mert az jó. nekünk.)

S hogy mi köze a címnek meg a képnek a fentebbiekhez? Nemsok. Némi erőltetett asszociáció: nincs nagy kedvem tanulni, mert hihetetlen napsütés van, én meg még mindig pesten aszalódok...

Stop. Standby. 10 minutes. Go...

Szomorkás, moralizálós post, ha nincs kedved effélékhez, akkor nem ajánlom...

Megáll, elgondolkodik... aztán természetesen továbbmegy...

Diákvezetőként végigültem ma (azaz már tegnap...) egy beszélgetést. Mindenkivel aki 2 vagy + éve van itt, lelülünk egy kicsit átgondolni tanulmányi szempontból az eddigieket s elkövetkezendőket. Afféle célkitűzősdi, ahol szükséges nyilván némi ösztönzéssel, de tkp nekünk(mmint diákoknak, csak ugye tisztemből adódólag kénytelen vagyok kicsit skizofrén lenni) jó, hogy kell hosszabb távon is előre nézni, nem mindig a máról-holnapra utolsópillanatok... Nekem nem volt nagy kihívás úgymond, no nem mintha olyan penge lennék egyetemileg, de tudom pontosan, hogy hányadán is, merretovább és úgy hiszem képes vagyok változásra/változtatásra ahol kell.
Ellenben ma este ugye a hivatalosfontosember minőségemben szemlélődtem. Ez nehéz. Mert pontosan ismerem a "másik oldalt" és azért ahhoz még kicsi vagyok, hogy egy az egyben leosszam vkinek a tutifrankót, még ha áll is amit gondolok. Meg betyárbecsület ésatöbbi... Node ha olyan valakiről van szó, akit nem éppen a szívem csücsökében hordozok, akkor jönnek sorban az előítéletek, beidegződések, egyenességemből adódó sarkosságom és direktségem... Ezekre igyekszem tudatosan figyelni ilyenkor, a "mátyásosság" (is) megkívánja... Aztán ahogy emberünk (nem írok nevet, bocs, nem mintha olvasná, de lényegtelen s így talán kifejezőbb/jellemzőbb is, hamarosan értitek) haladt előre, vontatottan, halál idegesen és feszülten a mondandójában, szégyellve minden momentumát eddigi féléveinek, hallgatva a végtelen görgetést, a kilátástalanságot és a halovány álmokat, kezdtem egészen apróra zsugorodni. Rájöttem, hogy a srác valószínűleg sosem fogja befejezni az egyetemét, mert egyszerűen lelkileg, anyagilag de legfőképp pszichológiailag képtelen lesz erre. És ez valahogy fájó felismerést hasított belém, hogy mennyire nagyon kurvára szerencsés is vagyok. Szerencse? Relatív. Pontosan tudom, hogy mindaz amink ma van, ahol ma tartunk, akik vagyunk azért a csaláunk munkával, vérrel, verejtékkel fizetett, persze jócskán a gondviselés kíséretében, viszont akkoris tisztában vagyok vele, hogy miből mi lesz. Cserebogár. Rendben, de azért én mégiscsak ebbe születtem bele, a Szüleim úgy neveltek/nek ahogy, ésatöbbi... Node akinek ez kimarad? Természetes társadalmi különbség, szerencse? Nem választ keresek igazán, inkább hagytam kicsit repülni az agyam... Mi lenne, ha...?
Nincs sok infom, de hogy kb átérezzétek az estémet, a konkrét példa: vidéki "kváziporfészek" kisváros, édesapja némi együtt töltött - talán boldog, bár ki tudja - gyerekkor után lelépett, ma körözés alatt áll, a kapcsolat teljesen megszakadt, ezt máig nem dolgozta fel. két idősebb nővére van, de hármójukban csak az édesanya a közös. ő viszont abból az igazi kemény kolerikus, rátelepedős, utasítós fajtából való, így emberünk életében ez mindmáig meghatározó tényező. középiskola, nem indul kémia fakultáció, így a vegyészet kimarad, helyette matek-fizika, BME Gépészkar, illetve az ezzel együtt járó - messzeföldön híres/hírhedt - Kármán Tódor kollégium. ez sokkoló környezet számára, mivel bizonytalan a személyisége, torz a vallásképe. kapcsolatok alig, azok is lemorzsolódnak. aztán 2003tól ő is a Tirannosz Házban lakik, velünk, változás nemsok, mi dühöngünk - nem ritkán, de nem is ismerjük/ismerhetjük, abszolút zárkózott és kemény mint a beton és pillanatnyilag úgy látom képtelen a változásra/változtatásra. most 10. féléve csinálja az egyetemet és kb ugyanennyi is vár még rá, ha egyáltalán... Eddig a "hangulat" nagyvonalakban. És én nemértem. Így nem lehet élni. Ez szenvedés, végtelen görgetés. Ami még elgondolkodtatott, hogy vajon van e felelősségünk vezetőként ezügyben, mert én tényleg úgy ítéltem meg, hogy szakember nélkül nem képes normális létre, de ez már nem kapcsolódik.

Mindenesetre én hálát adtam/adok. Hitért, Családért, olyanért amilyenért, Értetek, akik olvassátok, mert eszerint vannak barátaim (vagy véletlenül idetévedt idegeneim) és még persze egy halom dologért, de a kapcsolatokat kiemelném a végére. Ez olyan háló ami "megtart" bármerre sodródjunk is. Jó. Szeretem.

Valamiféle happyenddel illene lezárnom, de jól nem, vagy nemtudom, rátok bízom. Ugyanis a fentebbiek nem csak az estés beszélgetés apropóján születtek, teljesen véletlenül volt tegnapelőtti előzménye is, mégpedig egy rövidfilm, Best in Europe 2002, címében és hosszában is 10 perc.

(Lehet - sőt - commentezni, például, hogy ne írjak legközelebb ilyen hosszú baromságot, pláne ne frissen, meg vízkereszt, vagy amit akartok...)

Időzavar...

A cím több szempotból is találó, büszke vagyok magamra. Egyrészt a szokásosnál is csapongóbb lesz ez a post, másrészt némi tapsztalatot már bátran hagyományozhatok az utókorra: Írjatok időben blogot, különben tompulnak az emlékek, hatások, érzések és már nem lesz "igazi"...
Ok, erre lehet azt mondani, h a leülepedett dolgok reálisabbak, de amikor én lelkesen promotálni akarok vmit pl, akkor nehéz újra rátaláni a feelingre, h jól át tudjam adni. Nade ennyit a hisztiről, inkább jöjjön a világ ahogy tamáska látta az elmúlt hetekben...

Etyek, Pincefesztivál. Először is mindenkivel akarok találkozni a 2008ason... ;) De tényleg. Én ugye alapból borbarát emberke vagyok, tehát nem nagyon mozgok kényelmetlenül egy olyan rendezvényen, ahol a helyiek mellett Egertől Villányig, Tokajtól Balatonfelvidékig jobbnál jobb pincészetek képviseltetik magukat, mindezt a megfelelő tájba illesztve és zenei kísérettel ellátva. Jó volt kiszakadni butapestből és otthon érezni magam hegyben, napsütésben, együtt örülni a munka gyümölcsének. Etyek gyönyörű (félek hamarosan tönkreteszik), egy afféle béke-sziget a főváros mellett, gondozott, varázsos falu, tudnak valamit, talán összefogni... Alaposan körbesétáltuk/fotóztam (előbb-utóbb majd a fickr-n), ha épp nincs pincefeszt akkor is jó kikapcs célpont. Este a Balázs Elemér Group koncert már csak hab volt... De milyen! (hallgassátok őket is, mer az jó...) Lehet, h ez így nagyon idealistarózsaszín, de tényleg el tudtam hinni, hogy most kivételesen nem a fogyasztói társadalom újabb nagy bizniszének közepében vagyok, hanem mosolygós emberek álltak mindenütt, akik örültek, mindegy, h a pult melyik oldalán álltak. Mi is szívesen adtuk ki a megfelelő összegeket kóstolópohárra, kóstolójegyre, megkaptam a pénzemért amit akartam, a vevő elégedetten távozik és megy jövőre is...

És majdnem ugyanezt írhatnám mégegyszer, ugyanis mivel megkezdődött a rettegett vizsgaidőszak gyorsan "hazamenekültem" egy kicsit. Ilyenkor meg persze, h Nagypapa látogatás, némi parasztmunkák (végre!), majd este gillparty Keresztszülőkkel, Unokatesókkal. Ritkán csinálunk ilyet, a nagy rohanás ugye, pedig jó dolog. Életem nagy kérdéseinek egyike, hogy is lehet egyensúlyt találni múlt és jövő között, mert baromi fontosnak tartom a Ngyszülők egszerű bölcsességét, élettapasztalatait, világlátását amikből szeretnék minél többet elsajátítani s továbbadni, ugyanakkor kénytelen vagyok haladni az egyetemen is, mert erre "kényszerít" a generációm... Nem tudom, ha rájöttem, megosztom. Két ló, egy alkatrész... meg azért van még pár tagja a "ménesnek" ;)


Nincs is jobb mint 8 kredit bebukása után egy jazZ koncert, pláne, ha eddig tökismeretlen csapatot sikerül felfedeznem. Szóval hölgyek-urak: SoulWhat! Fiatalok, fejlődőképesek, de nagyon tehetségesek és jól bánnak a kezükben/torkukban lévő zajkeltőkkel. A billentyűs tag zeneszerez is, ha ilyen a magyar utánpótlás akkor nem aggódom. Vettem gyorsan CDt is, akit érdekel, szívesen.

Rózsaszín felhőkből visszapottyanva vizsgaidőszak. Úh majd előbb-utóbb lesz új post, meg KÉPességek. Például, ha megint nem lesz kedvem tanulni... ;)