Persze, biztosan lesz még ettől lejjebb, de nem akarok belegondolni... Vajon hány évnek kell még eltelni, hogy kinőjünk a kommunizmusból? Egyáltalán lehetséges ez valaha, vagy utópia? Persze van egy generáció, akinél ez már csak "kihalással" működik (márbocsánat), de könyörgöm, itt fiatalok is vannak, bármiféle jövőkép és agy nélkül! Birkanyáj. Panem et circenses, ahogy ezt már sokszor, de úgy látom, hogy a kenyér már nem is kell, elég a cirkusz. Dress code: farmer, kigombolt ing, western style, mindenki laza s egyből a nép gyermeke. Van zene, sör, virsli, műsor, minden fasza, válság? ugyanmár!, gondoskodó állambácsi, ahogy 50 éve is, persze. ÉÉÉÉÓÓÓÓ! ilyen nincs ám kreténkéim! Soha nem is volt, csak hitel, porhintés, meg propaganda, éljen a párt! Van viszont közgazdaság, kapitalizmus, meg versenyhelyzet, erősebb kutya "érvényesül". És persze a párt még mindig él, és sok a dejavu is, csak ebben a rohadt demokráciában már mindent mégsem lehet úgy, mint régen. Böszmeség.
Honnan is ismerős a "Kedves Barátaim!"? Hadd mondjam így: elmentek ti a jó büdös francba...
Pillanatkép:
"A színpad mögött már felsorakoztak a fiatal szocialisták az EU-tagállamok zászlóival, és fel-felbukkan egy-egy szocialista, illetve szakértői fej: Bajnai, Kiss, Szekeres, Lendvai, Göncz. A Bergendy szalonzenekar éppen befejezte röpkoncertjét, ahol üzentek a múltnak („Ha ma lesz a holnap tegnapja / Tedd a bús emléket az ablakba / Nehogy szomorúan gondolj a tegnapra”), és a jövőnek („Mindegy fenn vagy lenn kell lenned / Tedd, amit meg kell tenned”), amikor a színpadra lépett a konferanszié és egy hatévesforma kisfiú.
Megkérték a kisfiút – aki nem volt különösebben megszeppenve, bár minden oka megvolt rá –, hogy mutatkozzon be. Rómeónak hívták, és, mint a műsorvezető közölte, elveszett, csakúgy, mint egy forgalmi engedély.
Alig telt egy perc, amikor oldalt megjelent egy idősebb férfi. A konferanszié boldogan újságolta, hogy jelentkezett a kisfiú nagypapája, gyorsan kezébe nyomta a gyereket, a nagypapa bizonytalanul elindult, kezében a gyerekkel, de csak nem hagyta nyugodni valami és visszafordult: ő valójában az elveszett forgalmiért jött, a gyereket most látja életében először."
Honnan is ismerős a "Kedves Barátaim!"? Hadd mondjam így: elmentek ti a jó büdös francba...
Pillanatkép:
"A színpad mögött már felsorakoztak a fiatal szocialisták az EU-tagállamok zászlóival, és fel-felbukkan egy-egy szocialista, illetve szakértői fej: Bajnai, Kiss, Szekeres, Lendvai, Göncz. A Bergendy szalonzenekar éppen befejezte röpkoncertjét, ahol üzentek a múltnak („Ha ma lesz a holnap tegnapja / Tedd a bús emléket az ablakba / Nehogy szomorúan gondolj a tegnapra”), és a jövőnek („Mindegy fenn vagy lenn kell lenned / Tedd, amit meg kell tenned”), amikor a színpadra lépett a konferanszié és egy hatévesforma kisfiú.
Megkérték a kisfiút – aki nem volt különösebben megszeppenve, bár minden oka megvolt rá –, hogy mutatkozzon be. Rómeónak hívták, és, mint a műsorvezető közölte, elveszett, csakúgy, mint egy forgalmi engedély.
Alig telt egy perc, amikor oldalt megjelent egy idősebb férfi. A konferanszié boldogan újságolta, hogy jelentkezett a kisfiú nagypapája, gyorsan kezébe nyomta a gyereket, a nagypapa bizonytalanul elindult, kezében a gyerekkel, de csak nem hagyta nyugodni valami és visszafordult: ő valójában az elveszett forgalmiért jött, a gyereket most látja életében először."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése