...mikor minden lakatosinas csúcsteljesítményekről ábrándozik, a versenypályán és a kórházban, a politikában és a vegykonyhában, minden mögött ott hallatszik a versenyóra ketyegése, valaki vagy valami figyeli az eredményeket, minden egyre mesterségesebben feszült, aggodalmasan túlhajtott... lehet az, hogy a szerelem is telítve van ezzel az aggodalommal, ezzel a becsvággyal, e különös, gyötrő szándékkal, s nem pásztorjáték többé, hanem a versenyjáték egy neme?"
Ma rámtalált Márai. Megint és nagyon. És persze váratlanul. Ez az ember egy igazi bölcs volt, egy zseni...
2 megjegyzés:
Hát azért zseninek nem mondanám. Bocs, de nekem néha túl művi a bölcsessége. De legalább próbált hitelesen élni, nekem legalábbis ez a benyomásom.
Erre meg már tök régóta akarok írni vmi frappáns "nemis"-t, gondoltam majd úgy, hogy olvasok a frissen megvett regényből és ennek fényében majd jól, de egyszerűen nem jutok hozzá...
Meg azért lássuk be, mégiscsak te vagy a szakértő, de nekem azért tetszik.
Megjegyzés küldése