Senhor Valéry

"Valery úr mindig ugyanazokon az utcákon járt a városban, ugyanazokban a cipőkben, egy pár cipő minden utcához.
Születése óta arrafelé lakott, de csak 5 utcát ismert, amelyeket bejárt az 5 különböző pár cipőjében.
Valery úr elmagyarázta:
- Mert túlságosan is magamba szívom a dolgokat. Olyan, mintha attól, hogy átsétálok egy új utcán, a talaj hozzáragadna a cipőmhöz, és többé már senki másnak nem jutna hely, hogy oda tegye a lábát. Olyan, mintha attól kezdve már csak a madarak járhatnának azon az utcán - fejezte be lírai hangon, ami nagyon furcsa volt tőle, mivel olyan ember volt, aki büszke volt logikus gondolkodására.
- A baj - magyarázta tovább Valery úr - nem a cipőkkel van, hanem az én akaratommal, mert haza akarok vinni mindent, amihez csak hozzáérek.
És Valery úr kifejtette:
- Mivel egyedül nem érzem magam teljesnek, azt gondolom, hogy minden, ami nem én vagyok, teljessé tudna tenni engem, így aztán ki akarom sajátítani magamnak, és el akarom venni a világtól.
- Valójában az utcák azért tapadnak rá a cipőmre, mert én nem vagyok boldog - mondta búsan Valery úr.
És aztán a megszokott módon érvelt:
- Ha egy derékszögű háromszög visszasírja azt az időt, amikor még négyszög volt, és újra négyszög akar lenni, akkor nem azzal kell egyesülnie, ami szeretne lenni (négyszög), mert így sosem válik azzá, amivé szeretne.
És Valery úr ezután a kissé zavaros érvelés után úgy érezte, kötelessége egy rajzot készíteni, hogy tisztázza az elképzelését:
- Nézzék tehát, mi következik abból, ha egy derékszögű háromszög egyesül azzal a formával, amivé változni szeretne, a négyzettel.
És Valery úr lerajzolt egy


-t.
Lényegében - magyarázta Valery úr, miközben elkészítette a másik rajzot - azzal kéne egyesülnünk, igen, amik pont nem szeretünk lenni, csak így sikerül azzá válnunk, amire törekszünk.
És Valery úr lerajzolt egy


-t.
- Ez túlságosan zavaros, és egy picit még szomorú is - mondta lezárásképpen.
Valery úr ezután már nem szólt semmit - elfáradt és késő is lett -, de az utolsó rajz amelyet elkészített, egy egészen kicsi darabokra osztott négyzet volt.



/Goncalo M. Tavares: A kerület urai - A Szomorúság
Lettre 2oo8. Ősz/