Weekends

Nos kedves népek, viszonylag régen volt már személyesebb/"életem" jellegű post, úh most jól elmesélem a legutóbbi két hétvége történéseit, egyrészt mert a mail írogatást mindenkinek mindig halogatom, másrészt meg lehet, hogy sikerül némi mosolyokat előcsalni...

Szóval március 28, péntek, eléggé kimozdulhatnékom volt, így pont kapóra jött, hogy Szenoék (jóbarát, lakótárs) játszottak egy kávézó/teázóban, elmentem meghallgatni őket. Többet is ki lehett volna hozni az estéből, de nyilván mikor hagyjam otthon a hangszert, ha nem most, persze előre megfontolt szándékkal, praktikussági okokból, mindenesetre most kimaradt a közös jammelés, hiába hívtak... Szombat délelőtt rendcsinálás/takarítás, három felé meg irány Hungexpo, FeHoVa (Fegyver, Horgász, Vadász kiállítás). Nem, nem a szakmai, vagy bármilyen témába vágó érdeklődés vonzott minket (na jó, azért a hostesscsajok meg néhány kés, quad, ATW...), két ismerős dolgozott kint, inkább őket látogattuk mint a rendezvényt. Viszont meglehetősen mókás volt látni társadalmunknak e kis szeletkéjét, mindenki zöldben, zsinórnyakkendő (a legszebb pillanatok egyike volt, hogy ezt a kiegészítőt egy jóember suhogós melegítő + polóhoz is gond nélkül magára applikálta...) és persze az alkoholos befolyásoltság széles skálája épp'csaktól buddháig. Azért gyorsan körbeszaladtunk mi is, elhúztam egy új Suzuki Splasht valami baromi erős tengeri halászatra kitalált bottal meg damillal a horgász részen, a vadászoknál megnézegettük a terepjáró gépezeteket, mégiscsak legyen valami közlekedés is, újítottam Bencének némi meglepit, de kb. ennyi. Este egy pizza és mehettünk is volna aludni, de én mindenképpen kirándulni akartam vasárnap, mire Szeno közölte, hogy rendben, ellenben neki hétfőre le kell adni két házit is, ha megcsináljuk, akkor nosza. Így este tíz felé nekiültünk az Utak c. gyönyörűségnek, majd egy éjféli kóla + cigarillo után jöhetett a Vízépítés (éljen az építőkar). 04:45 -kor újabb ötlet (nem, nem az enyém): menjünk már el napfelkeltét nézni, úh mivel az autó Kelenföldnél parkolt, irány a gyorshetes, Blaha. Vakondos tekintettel séta, mire valaki rámköszön: "- Szia Tamás!", ???, "- Szia Luca!, dejó, hogy vasárnap hajnali öt van..." :) Normafa, a napkelte tényleg szép, már rég láttam. Gyors alvás után ebéd, majd végre Hármashatárhegy, hetvenhétágra sütő napocskával. Szeretem. Elég nehéz volt megmozgatni a "kétdimenziós" alföldi jóbarátokat a hegyen, de azért volt kis természetjárás is.

A mostani hétvége legalább ennyire eseménydús volt, pénteken Esztergom, Suzuki gyárlátogatás. Ezt nem részletezném, nyilván a magamfajta közlekes kockáknak ez afféle földi paradicsom, pláne, ha nem a szabvány idegenvezetőket kapjuk, hanem mérnököt, gazdasági igazgatót, meg részletesebb, hosszabb útvonalat... Szombat hajnalban Keresztszülőkkel mentem Nagyapóhoz és innen kezdődtek a bonyodalmak. Apáék már előbb leértek, gyors pacsi, átöltözés játszósba, majd irány a felső kert, arrébbtettünk néhány méhkaptárt, levágtam egy diófa ágat, ami ránőtt a szőlőkre. Épp ezt gallyaztam, amikor egy kíváncsi méhecske úgy döntött, hogy a legjobb hely számára a szemüvegem és a szemem közti apró terület. Gyors és intenzív küzdelem után vesztettem (bár kettőnk közül úgy hiszem csak én maradtam életben), sikeresen megcsípett a bal szemöldökömnél. Great. Rutinosan, bekentem, miegyéb, nem is volt semmi gond, éreztem, hogy lett kis púp, de tényleg semmi extra. Jó sokáig maradtunk, hazavezettem, majd amikor az autót letéve feljöttem a garázsból, a kis púp gyors növekedésnek indult. Nemcink, Calcimusc + Fenistil kombó, reggelre jólesz. Telefon kinyom, ébredés, jobb szem kinyit, bal meg nem. Namégegyszer, de tényleg nem. Hmm. Ez már annyira nem mókás, tükör, jobban néztem ki, mint Bud Spencer fénykorában. Felhívtam kedvenc háziorvosom (még mindig csak remélem, hogy nem én ébresztettem :S), elég e az otthoni terápia, vagy ügyelet. Azonnal szemészet, mert sosem lehessen tudni... Ezzel a fél városnak boldog vasárnapot szereztem, a bámulás után minden szembejövő jót röhögött... Dokinéni elégedetten megállapította, hogy a szemem rendben, azaz az eddigi döglöttvakondos állapot nem lett rosszabb, krém, naponta 5x, eltart pár napig amíg felszívódik... Szuper, sosem volt türelmem semmilyen betegséghez, pláne olyanhoz nem, ami nem csak viszket, de gyakorlatilag megőrülsz tőle, térérzék, vezetés, bringázás, TV, monitor, s majdnem minden egyéb felejtős. Ja, és nem ártott volna emberek közé mennem sem, ha már egyszer végre otthon voltam.

Ma már alig látszik, de azért vigyázó szemetek a méhekre vessétek... ;)