Tűzoltó leszel s katona! vagy...

...Háztartásökonómia-életvitel tanár!

Hoppáré! Jóbarát! Gondoltad volna, hogy lehetsz ilyen is? Mi több! Hogy ilyen egyáltalán létezik? Főiskolai képzés, de gondolom ebből is lesz előbb-utóbb Bologna-Edition... Node nézzük a hivatalos leírást...

"A szakon képzett tanárok képesek az önellátással, a háztartással, az otthonteremtéssel és a lakásfenntartással, a családi szerepekkel, a gyermekneveléssel, az egészséges életvitellel összefüggő feladatok szakszerű megoldására, valamint - pedagógiai képzettségük birtokában - az egészséges, harmonikus személyiségfejlesztést szolgáló ismeretek közvetítésére, illetve ezen képességeknek a kialakítására az 5-13. iskolai évfolyamokon vagy a szakképzésben."

Értem. És akkor tessékmondani, hogy a család, mint olyan, tegyük fel merészen: "intézmény" az mire is való? Apa-Anya csak altat/etet/ruház/pénzel, a többire már tanár kell? Inkább folytassuk...

"A végzett pedagógusok magas szintű elméleti és gyakorlati tudással, széles körű pszichológiai, pedagógiai és általános műveltséggel, informatikai, munkajogi és gyermekjogi alapismeretekkel rendelkeznek. Képesek szakterületi felkészültségük pedagógiai alkalmazására, a tanulók megismerésére, személyiségük fejlesztésére, munkájuk differenciált irányítására, hatékony pedagógiai módszerek alkalmazására. Alkalmasak a családi, pályaválasztási, szociális és nevelési tanácsadási, gyermek- és ifjúságvédelmi iskolai feladatok ellátására, illetve az ezek intézményeivel való együttműködésre. Tanulmányaik során a hallgatók többek között általános értelmiségképző tárgyakat, technikai alapismereteket, háztartásökonómiát, -technológiát és ‑statisztikát, egészségügyi és mentálhigiénés ismereteket, táplálkozás- és élelmiszerismeretet, vendéglátást, lakáskultúrát, életvitelt tanulnak. A pedagógiai felkészítés során a hallgatók általános elméleti és gyakorlati pedagógiai és pszichológiai ismereteket tanulnak. A képzés másik fő területe a szakmódszertan (tantárgypedagógia). A hallgatók iskolai gyakorlatokat is teljesítenek."

Szép. Nos akkor csak pár gondolat. Jelzem előre, hogy abszolút nem vagyok a téma szakértője, csak egy műszakis idióta, aki próbál logikusan gondolkodni (vagy mi), meg előbb-utóbb apa is leszek, de egyelőre leginkább csak dühös vagyok... Az imént beszélgettem egy ismerőssel, tanítónéni lesz, épp elsős munkafüzeteket töltöget. Hagynék kis időd, azaz kifejtem. Írást, olvasást, matematikát. Óvatosan megkérdeztem, hogy miértis. Kötelező feladat, be kell adni. (!!!) Jelezném mégegyszer, a hölgy ma egy felsőoktatási intézmény harmadéves hallgatója. Szóval be kell adni az alsós munkafüzeteket, kitöltve, merthogy képben kell lenniük az egyes évfolyamoknak szánt könyvek tartalmával. Az én BMEs logikám szerint ehhez egy átlapozás elégséges. Óóóó nem! Ugyanis, mint megtudtam, megesett az a - nem egyedi - eset, hogy Miss Kistanár belibeg órát tartani és a második osztályos matematika példa egyszerűen túl sok volt a winchesternek, borjú, újkapu. Itt adódott a kérdésem, hogy miképp lehet egyáltalán bejutni ilyen "kiművelt" fejjel adott főiskolára, mire gyorsan visszább kellett vennem:
"... nálunk volt a legmagasabb a ponthatár és a legynagyobb felvételi követlemény, ami így is nevetséges, de a többihez képest még a legjobb ..."
Nem feltétlenül akarok ennyiből messzemenő következtetéseket levonni, meg általánosítani, de ha mindezt most szódával, habbal nézem, akkor is megdöbbentő. Eddig csak a felsőoktatást féltettem, de kezdek véresen komolyan aggódni az alapok miatt is. Én kérek elnézést, de ilyen ember ne beszéljen majd a gyerekemmel, nemhogy tanítsa... Mire? Ha ez így megy tovább, nem kizárt, hogy okosabb lesz... (Bocsánat tényleg, ez már csak hatásvadászat volt...)

Mindenesetre úgy látom, szükségem van nyomban egy Háztartásökonómia-életvitel tanárra! Magyarázza már el nekem, hogyan is kellene jól gondolkodnom, világlátnom, léteznem ebben az alakuló társadalomban, ugyanis félek, megőrülök. Biztosan az is hamar kiderülne, hogy jobban jártam volna én is Közlekkar helyett az "általános értelmiségképző tárgyakkal" (aki ezt kifejti nekem, meghívom egy borra/sörre/teára/bambira), lakáskultúrával...

Én valahogy úgy emlékszem, hogy százévekig elég volt egy jóféle mogyoróvessző, néhány dal, mese, illetve a mindennapi együtt-lét a normális személyiségfejlődéshez. Persze, közben jött egy 50 év, amikor más volt nexus család ügyben, de azért valahogy csak lett belőlünk is cserebogár. Meg nyilván ugye változik a világ, ellenben én a legfontosabb ismereteket még ma is a Nagyszüleimtől/Szüleimtől tanulom, s remélem majd tanítom tovább, ezek állandóak, mint az 1+1. Bár megeshet az is, hogy Magyar és Hiller kolléga majd kitalálja, jobb a gyereknek, ha eldönti 1+1 legyen öt, vagy körte.

Szóval Balázska, a távolságot, mint üveggolyót, megkapod. Olyan messze leszel a normális oktatástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Szundít a labda, meg a síp, az erdő, a kirándulás, lesz majd helyette digitális tábla, meg bolognai szósz.

Inkább csak hunyd le kis szemed, -aludj el szépen, kis Balázs.