Bookworm

Az utóbbi időben rámtört az olvashatnék. Természetesen az egyetemi ezeroldalakon felül, mert ugyan "baromi izgalmas" egy tétel s bizonyítása, vagy a mechanika alapigazságai ábrákkal fűszerezve, de azért lássuk be, ezek igencsak mérsékelt irodalmi értékkel/élményfaktorral büszkélkedhetnek. Nyilván, eddig is igyekeztem fejleszteni azért amúgy is hiányos műveletlenségemet, de mostanra valahogy ráuntam kicsit az információs társadalom vívmányaira, s inkább visszamenekültem valami újért a nyomtatott papírhalmok világába. Nyár végén, nappali rendezgetés közben jött egy Örkény. Aztán Hans Grassmann, akinek kb. nyolcadjára állok neki, jelentem, még mindig nem tudtam befejezni az alig 300 oldalas Picasso és a Mercedes-Benz, avagy mi a fizika? c. alkotását, de továbbra is nagyon szeretem s ajánlom hasonlóképp. (Nem, nem kocka könyv, sőt.) S így szép sorban a "többiek", legutóbbi szerzemény a fenti íróasztalos csendélet legtetején trónol. Külön ajánlással Veronak, egyrészt mert doktorháúz, másrészt mert Mr. Laurie igen hasonló stílusban alkot, mint ön, harmadrészt meg nagyon mókás, igazi jó angol humor, az elmaradhatatlan szarkasztikus stílusban. Pro, respect! (Még "nem szabad" olvasnom, mert ugye alatta figyel a Kinematika és dinamika könyv, amiből pedig ZH csütörtökön, úh csak az első fejezeten vagyok túl, de már alig várom...)
Szóval kedves bölcsész barátaim, most jól kiélhetitek magatokat könyvajánlások és naugye megjegyzések tekintetében, csak tessék, csak tessék, amíg a lelkesedés tart... :P