re: hattyúdal bevezető

avagy: máshol sem jobb a helyzet cenzúra ügyben.

Múlt heti bosszúságaim egyike volt, amikor írt egy évfolyamtárs, h küldjem már el neki a cikket amit a kari lapba (Közhír) alkottam, mert némi vitát váltott ki a legutóbbi szerkesztőségi ülésen. Csodálkoztam kicsit, de inkább informálódtam miközben az MSN szorgalmasan továbbította az írományt.

/intermezzo: az újságba bárki írhat - ennek majd még lesz jelentősége - a szerkesztők vitatják meg első körben, h mi igen, s mi nem, a főszerkesztő ezután az összes jóváhagyott alkotást elküldi a HÖK elnöknek, mint felelős kiadónak, aki "tejhatalmú uralkodóként" mond (vagy nemmond) amen-t, ezzel alakítva ki a végső tartalmat./

Néhány kérdés után kiderült, h jó (sőt...) amit írtam, de valószínűleg mégsem jelenhet majd meg, a főszerkesztő úr szerint ugyanis úgyis visszadobná a HK. Zárójelben hozzátenném, én aztért ezt a döntést meghagynám nekik... A legnagyobb gond az volt, h egyenesen írtam, tényeket, némi logikus kommentárral, ugyanakkor hagsúlyozottan szubjektíven. Ez úgy csapódott le, h "az emberek nem szeretik, ha lehülyézik őket". Valóban. Mindenesetre én nem ezt tettem, csupán szerettem volna felhívni a figyelmet "apróságokra" amik vastagon érintenek minket, s kicsit elgondolkodtatni a t. olvasót. Ezt viszont nem lehet úgy, h azt írjuk, amit olvasni szeretne, szvsz. Nos mindegy, ugyan végső döntés még nem született, de én már nem hiszem, h nyomtatásba kerül. Tényleg nem az bosszantott, h az ÉN cikkem nem kerül be, hanem, h nem lehet értelmes dolgokkal megtölteni a hasábokat, hanem egyre gagyibb lesz a lap. Aztán - mindenféle összeesküveés-elméletet mellőzve - kezdtem rájönni, h miért is változik egyre inkább a Közhír. Ékes példa, egy a márciusi számban megjelent egészoldalas "romantikus-filozofálgatás", ami a legnagyobb jóindulattal, összes esetleges kockaságomat mellőzve is még egy beszívotthippibőcsész újságba is gyenge lett volna, nemhogy egy műszakisoknak készülő lapba. Kevésbé cizellált lelkű kollégák nemes egyszerűséggel csak a "vazze' miez a sz@r" megjegyzéssel fejezték ki véleményüket az első sorok után... Nem volt ismerős a nick az írás alján egészen addig, míg egy szerencsés véletlen folytán ismét beleütköztem. Gondoltam írok a főszerkesztőnek, h ha kell, akkor bemegyek egy ülésre és "megvédem a mundér becsületét", ellenben nem tudtam a címét. WIW, adatlap s lőn. Ki küldött neki meghívót? Ugyanaz a leányka, aki az említett borzadmányt írta. Pécs, PTE-BTK. Nemértem. Akkor mit keres a BME-KSK hasábjain? Ja, hogy a főszerkesztő úr barátnője is egyben? Így már minden világos...

Ha van rá igény egy következő postba bepakolhatom a cikkem, lehet érthetőbbé válnak majd a fentebbi sorok...

UPDATE:

eddig nem volt időm közölni, de kezemben a 64. évfolyam 3. száma (egyszerűbben az áprilisi), s a 18. oldalon a saját soraim néznek vissza rám, cenzúrázatlanul, egészben... érdekes...